Bár a sürgős ellátásra szoruló polgárokat minden EU-országban úgy kezelik, mint saját biztosítottjaikat, ez nem jelenti azt, hogy egy-egy orvosi ellátás mindenhol ingyenes lenne. Vizitdíj szinte mindenhol van, emellett nagyon sok helyen az ellátás költségét a betegnek meg kell előlegeznie, és azt utólag téríti vissza az OEP. A szakértők azt tanácsolják, kössünk üzleti biztosítást is, ha veszélyesnek ígérkezik az utazás, például síelni indulunk.
Itt a síszezon, így vélhetően az átlagosnál több európai egészségbiztosítási kártyát váltanak majd ki a vakációzók a megyei egészségbiztosítási pénztárak ügyfélszolgálatain. Ezzel vehetők igénybe külföldön a sürgős esetekben szükséges egészségügyi beavatkozások (törések, vakbélgyulladás, hirtelen rosszullét, láz stb.) a magyar társadalombiztosító kontójára.
A sürgős ellátásra szoruló polgárokat minden EU-országban úgy kezelik, mint saját biztosítottjaikat. A tagállamokban azonban a különféle egészségügyi beavatkozásokért kisebb-nagyobb összegű önrészt is kell fizetni, ennek mértéke országonként öt és száz euró között van, nálunk 300 forint. Belgiumban, Luxemburgban, Francia- és Finnországban az ellátás költségét a betegnek meg kell előlegeznie, amelyet idehaza utólag térít vissza számára az OEP. A tagállamok biztosítói félévente számolnak el egymással.
Kössünk üzleti biztosítást is
A tervezhető műtétekre és egyéb, „extra” ellátásokra nem jogosít az EU-kártya. Ezért – és az önrészfizetés miatt is – ajánlott üzleti biztosítást is kötni – mondta a Világgazdaságnak Molnár Barbara, az OEP szóvivője.
A tb szerint zökkenőmentesen működik az EU tagállamaiban egymás biztosítottjainak egészségügyi ellátása. Tavaly például közel 2500 sürgős ellátásra szoruló magyar beteget gyógyítottak külföldön, s több mint 12 ezer uniós polgárt láttak el a hazai egészségügyi intézményekben. A magyarok uniós országokban való gyógykezeléséért 413 milliót fizetett ki a tb, a külföldiek itthoni ellátásáért pedig 158,2 milliót utaltak át a számlájára. Az összegek közötti különbség oka a beavatkozások súlyosságától és az egyes országok társadalombiztosítása által fizetett gyógyítási díjtételek öszszegétől függ, ez utóbbi nálunk igen alacsony.
Egyébként 2005 novemberében szűnt meg az uniós csatlakozás óta használt E–111-es nyomtatvány, a külföldre utazó magyarok azóta EU-kártyát kapnak az OEP-től. Ez a plasztiklap legfeljebb egy évig vagy a biztosítotti jogviszony fennmaradásáig érvényes. Molnár Barbara felhívta a figyelmet: a kártya ellenében kizárólag az adott ország társadalombiztosítójával szerződött szolgáltatók és szolgáltatások vehetők igénybe, s mihelyt szállítható állapotba kerül a beteg, haza kell jönnie. Azoknak, akik itthon további kórházi ellátásra szorulnak, a hazaszállítás költségeit is állja az OEP, ám a gyógyultak a saját költségükre utazhatnak haza.
És mi van Svájcban?
Közel két éve egészségbiztosítási kártyával vehetik igénybe az orvosilag szükséges gyógyítói szolgáltatásokat a Svájcban tartózkodó magyar biztosítottak. A járóbeteg-szakellátás költségét ki kell fizetniük, a kártya felmutatása a csökkentett díjra jogosít.
A biztosítottak a pénzt utólag, az illetékes svájci biztosítótól vagy a hazatérést követően a megyei pénztáraktól kapják vissza. A fekvőbeteg-ellátásra szorulók a kártyával a svájci tartózkodási hely szerinti kanton közkórházát – önrész fizetése mellett – vehetik igénybe. Harmincnapos időszakonként fix összegű önrészt kell fizetni. Ez a 18 évnél fiatalabbaknál 33 svájci frank, az ennél idősebbeknél 92.
Hurrá.
